Zsidók ostora
A Zsikipedia wikiből
Zsidók ostora. Kapisztrán Jánost, a hitbuzgó szerzetest neveztek így egykorú hívei. V. László alatt lépett a magyar történelmi események forgatagába. Bajorországban, Ausztriában, Morvaországban és Csehországban, Sziléziában és Lengyelországban mindenütt fellázította a népeket azok ellen, akik nem hajoltak meg a szentszék előtt és akiket ő a kereszténység ellenségeinek tekintett. Amerre csak elhaladt, mindenütt véres zsidó pogromok jelezték az útját. Magyarországon azonban semmi nyoma nem maradt átvonulásának, fanatizmusa itt nem talált hálás követőkre, noha keresztes hadjáratot hirdetett a hitetlenek ellen, éppúgy, mint V. László többi országaiban. Városról városra vitte csapatait „zsidók ostora” és levonult egészen Nándorfejérvárig, hogy megütközzenek a fenyegetően előrenyomuló törökökkel. És Kapisztrán, aki Boroszlóban és más sziléziai városokban a felkoncolt és elűzött zsidók vagyonán nyíltan osztozkodott, ahogy ő maga mondta, az Isten dicsőítésére s a kereszténység tiszteletére örök időkre kitiltotta a zsidókat és házaikat, zsinagógáikat és temetőiket a polgároknak ajándékozta, Magyarországon a közhangulat nyomása alatt megkímélte a zsidókat. A magyar történelmi kegyelet a világháborút követő forradalmak után Budán, az egykori Zsidó-kapu szomszédságában szobrot emelt Kapisztrán Jánosnak, minden bizonnyal azért, hogy a nándorfejérvári győző emlékét örökítse meg a harcoló szerzetesben. Vö. Kohn Sámuel, „A zsidók története Magyarországon”.
