Zsidó történetírás

A Zsikipedia wikiből

Zsidó történetírás. (A zsidók részét a modern történetírásban l. Történettudomány.) A speciális, zsidó történetre vonatkozó történetírás oly régi, mint maga a zsidó irodalom. A legrégibb héber nyelvű iratok, tehát a Biblia könyvei nem csupán rendkívüli értékű etnikai, nyelvi, folklorisztikus, archaeológiai, vallás- és politikai történeti adatokat tartalmaznak, hanem e könyvek közül nem egy történelmi műnek tekinthető, így elsősorban a Mózesi könyvek, Jósua, a Bírák, Királyok, Dániel, Nehemiás, Ezra könyvei, Krónikák könyve, továbbá az apokrif Makkabeusok könyve. E történeti könyvek sokszor régibb forrásművekre hivatkoznak, melyek azonban már nem maradtak ránk (Isten harcainak Könyve, Jásár Könyve, Iddó próféta krónikája, Izrael királyainak krónikája). A Makkabeusok Könyve a görög korszakból maradt ránk és ez már elveszett forrásmunkát nevez meg (Kyrenaei Jason). A bibliai történeti könyvek adatainak jelentékeny részét a modern archaeológia topográfiailag is igazolja. Azonban nem csupán az adatok pontosságra való törekvése és a sokszor meglepően kíméletlen objektivitás jellemzi a régi zsidó történetírást, hanem az elgondolás nagyszerűsége is. A zsidó történetírás gondolatvilága a messianizmus keretében mozog, nacionalizmusa mellett kozmopolita s a véges apró események leírása mellett a végtelent, az egész emberiségre kiható okokat, a lét magasabb célját keresi, fürkészi és okadatolja s végeredményben az egész emberiségnek szeretetben való egyesítésére törekszik. Az Egy-Istenség eszmevilága éppúgy áthatja a zsidó történetírástt, mint a többi zsidó iratokat s ez különbözteti meg azt a többi ókori népek történetírásától, melyben vezető princípium nincs, vagy ha kiolvasható belőle, az szűklátókörre s a fejlődés teljes semmibevevésére vall. A fejlődés modern princípiuma csupán a zsidó történetírásban van meg az őskori népeknél. A Biblián és apokrifákon, továbbá Josephus és Philo művein kívül a talmudi kortól kezdve a zsidó történelem modern alapokra való helyezéséig, tehát Zunz, illetve Jóst fellépéséig a következő nevezetesebb zsidó krónikák léteznek: Szeder Tannaim ve-Amoráim, mely 887. keletkezett; Széder Ólam Rabba és Zutta, mindkettő a talmudi kor terméke; Megilat Ebtatár, a gáóni korszakból, Serira gáón kiváló történeti monográfiája összes elődeiről (IX. sz.); a középkorban rendkívül elterjedt Joszippon, mely a második Templom korát adja Josef ben Goriontól, aki Josephus művét fordításokból használta fel s primitív krónikává írta át; az Ahimaáz-krónika a délitáliai szaracén-korszaki zsidókról; Ábrahám ibn Daud (Toledóban 1161) Széfer ha Kabbala-ja,.nely a késői középkor krónikáit megindította; Josef ha-Cadik Arevalo Széfer ha-Cadik-ja (1467); Ábrahám Zacuto Széfer Juchaszin-ja 1505, később több kiad.); Elia Capsali és Jos. ha-Kohen a török zsidók történetét tárgyaló krónikái (1554); David Gans krónikája, mely 1592-ig terjed. Fontosabbak ezeknél a Memor-könyvek, továbbá Juda ibn Verga és fia Josef Sévet Jehudó c. (1554) megjelent héber nyelvű krónikája, melyet németre is lefordítottak, továbbá Josef ha-Kohen ferrarai orvos szintén hébernyelvű Émek ha-Bóchó (Siralom völgye) c. 1575. megjelent krónikája, melyet szintén lefordítottak németre is. Mindkettő rendkívül kedvelt és elterjedt olvasmány volt a gettók fennállása alatt. Ezeken kívül említésre méltó Gedaljah ibn Jachja Salselesz ha-Kábbóló c. krónikája. A nem-zsidó, sőt a zsidók iránt ellenséges indulatú történetírás termékei közül nevezetes a XVIII. századi Schudt Jüdische Merkwürdigkeiten c. korrajza, rendkívül értékes adataival és metszeteivel. Nem volt zsidó a XVIII. sz. legelején megjelent Histoire des Juifs kiváló szerzője, a francia Basnage sem, akinek műve korszakot jelent a zsidó történetírásban, mely tulajdonképpen vele kezdődik, mert ő volt az első, aki a diaszpórában élő zsidóság történetét egységesen felölelte nagyértékű művében. Közvetlen utódának tekinthető a frankfurti zsidó Jost, aki egyrészt Zunz, másrészt kora tudományos törekvéseinek és módszereinek teljes ismeretével fogott hozzá a XIX. sz. első évtizedének végén nagy művei megírásához. Vele kezdődik a speciális zsidó történetírás. – Alábbiakban adjuk a zsidóság Magyarországon kivüleső történetére vonatkozó modern tudományos irodalom legkiválóbb alkotásait. A zsidók ókori történetét tárgyaló speciális művek jegyzékét l. a vonatkozó címszavak kimerítő Irodalom rovatában, különösen Kereszténység és zsidóság viszonya, Jézus, Farizeusok, Esszénusok stb. alatt. E helyt a különböző államokban való történet irodalmát adjuk. A keresztény történettudósok neveit * jellel jelöljük:

• *L. Zunz, Gesammelte Schriften (1875).
• *M. Jost, Allgem. Geschichte d. israelit. Volkes (2 k. 1832).
• ua., Gesch. d. Judentums u. seiner Sekten (3 k. 1857-59).
• ua., Neuere Gesch. d. Israeliten (3 k. 1846– 1847).
• H. Graetz, Gesch. d. Juden I.–XII. (3. kiad. Branntól 1902).
• Dubnow, Weltgeschichte d. jüd. Volkes (10 k. 1928).
• *Depping, Les Juifs dans la Moyen-age (1834).
• *Beugnot, Les Juifs d'Occident I.–II. (1824).
• A. Geiger, Das Judentum u. seine Gesch. (2. kiad. 1909).
• Louis Newman, Jewish Intfuence on Christian Reform Movements (1924).
• J. Füst, Gesch. d. Karriertums.
• Harkavy, Altjüd. Denkmäler aus d. Krim (1876).
• ua., Noten u. Beilagen z. Graetz, Gesch. d. Juden.
• P. Frankl, Karäische Studien(1882–84).
• Back, Gesch. d. jüd. Volkes u. Litteratur(1894).
• *Roscher, Stellung d. Juden im Mittelalter (1875).
• *Hoeniger, Zur Gesch. d. Juden Deutschlands im frühen Mittelalter (1887).
• Georg Garo, Social- u. Wirtschaftsgeschichte d. Juden im Mittelalter (1908).
• J. Guttmann, Die wirtschaftl. u. sociale Bedeutung d. Juden im Mittelalter (1907).
• J. Schipper, Anfiinge d. Kapitalismus bei den abendlándischen Jnden (1907).
• *Sombart, Die Juden u. d. Wirtschaftsleben (2. kiad. 1920).
• M. Güdemann, Das jüd. Unterrichtewesen wahrend d. spanisch-arabischen Periode (1873).
• ua., Gesch. d. Erziehungswesens u. d. Cultur d. abendländischen Juden während d. Mittelalters a. *d. neueren Zeit (1880–88, 3 köt.).
• A. Berliner, Aus dem inneren Leben d. deutschen Juden im Mittelalter (2. kiad. 1900).
• Isr. Abrahams, Jewish Life in the Middle-Ages (1896).
• Garmoly, Biographies des Israélites de France (1868).
• *Renan és Neubauer, Les Rabbins francais du commencement du quatorzième siècle (1877).
• ua., Les Ecrivains Juifs Prancais du XIV. siècle (1893).
• Steinschneider, Geschichtslitteratur d. Juden (1905).
• A. Neubauer, Mediaeval Jewish Chronicles (2 k., 1887–95).
• *Tovey, Anglia Judaica (1788).
• Goldschmid, Gesch. d. Juden in England (1886).
• Ch. Gross, The Exchequer of the Jews of England (1888).
• J. Jacobs, The Jews of Angevin England (1893).
• A. Hyamson, History of the Jews of England.
• Picciotto, ua.
• M. Kayserling és Georges Al. Kohut nagyszámú műveit a spanyol, délamerikai és délázsiai zsidóság történetére vonatkozólag l. az ill. neveknél.
• Lindo, History of the Jews in Spain and Portugal (1849).
• J. Jacobs, An Inquiry into the Sources of the History of the Jews in Spain (1894).
• *Bofarull y Sans, Los Judios en el territorio de Barcellona (1911).
• *Miret y Sans et Moise Schwab, Documents sur les Juifs Catalans (1914–1916).
• *P. Fidel Fita y Colomer, S. J., Estudios His-toricos (8 k. 1882–87).
• ua.. Espana Hebrea (2 k. 1890–98).
• *Amador de los Rios, História de los Judios en Espana (3 k. 1875).
• *Mendes dos Remedios, Os Judeus em Portugal (1895).
• H. Ch. Lea, History of the Inquisition in Spain I.–IV. (1907).
• Elkan Adler, Auto da Fé and Jews (1908).
• *Fernandez y Gonzalez, a castiliai zsidóság jogviszonyainak legalaposabb ismerője, több nagy művel.
• Bédarride, Histoire des Juifs en France, Espagne et Italie (1861).
• H. Gross, Gallia Judaica (1897).
• I. Levi, Les Juifs et l'Inquisition dans la France Méridionale (1891).
• Léon Kahn monográfiái a kora-középkori és forradalom alatti francia zsidók történetéről. Malvezin, Hist. des Juifs en Bordeaux.
• *Hallez, Les Juifs en France (1845).
• *Dessmolets, Mémoire pour sérvir l'Histoire des Juifs en Provence.
• *Adolfo Gastro, História de los Judios en Espana (1848).
• Umberto Gassuto, Storia dei Giudei in Firenze (1920).
• A. Berliner, Gesch. d. Juden in Rom (2 k. 1893).
• Vogelstein u. Rieger, Gesch. d. Juden in Rom (2. k. 1895–96).
• *Rodocanachi, Les Juifs et le Saint-Siège (1892).
• xFrs. B. e G. Lagumina, Codice Diplomatico dei Giudei di Sicilia (3 k. 1884–1909).
• M. Hoffmann, Der Geldhandel d. deutschen Juden während des Mittelalters (1910).
• Braun, Gesch. d. Juden in Schlesien.
• M. Stern, Urkundliche Beiträge z. Stellung d Päpste zu den Juden (2 k. 1893–95).
• *Schürer, Gesch. d. jüd. Volkes im Zeitalter Christi (4. kiad. 1901–11, 3 köt.).
• *Juster, Les Juifs dans l'Empire Romain, leur condition juridique, économique et sociale (2 k 1914).
• *Scherer, Beiträge z. Gesch. d. Judenrechtes im Mittelalter. I. Rechtsverhältnisse d. Juden im deutsch-österreichischen Ländern (1901).
• *Stobbe, Die Juden in Deutschland während d. Mittelalters in politischer, socialer u. rechtlicher Beziehung (1866).
• Th. Reinach, Textes d'Auteurs Grècs et Romains relatifs au Judaisme (1895).
• ua., Histoire des Israélites (2. kiad. (1903).
• ua., Juifs (Dict. des Antiquités).
• J. Aronius, Regesten z. Gesch. d. Juden im fränkischen u. deutschen Reiche (1887–1902).
• Bondy u. Dworsky, Z. Gesch. d. Juden in Böhinen. Mähren u. Schlesien von 906–1620 (1906).
• M. Philippson, Neuere Gesch. d. Juden (2 k. 1907–12).
• Steinberg, Gesch. d. Juden i. d. Schweiz während d.'Mittelalters (1902).
• Sternberg, Gesch. d. Juden in Polen (1878).
• Müller, Urkunden z. Gesch. d. mährischen Juden (1903).
• Fürst, Urkunden z. Gesch. d. Juden (1844).
• ua., Quellen z. Gesch. d. Juden in Deutschland (1888).
• Wertheimer, Die Juden in Oestereich (1842).
• Wolf, Judentaufen in Oesterreich (1863).
• Markens, The Hebrews in America (1888).
• Wolf, The American Jew as Patriot, Soldier a. Citizen (1895).
• *Milan, History of the Jews (1863).
• Palmer, Hist. of the Jewish Nation (1874).
• Cazes, Hist. d Israélites de Tunisie (1888).
• *Frégier, Les Juifs Algériens (1865).
• *Abbott, Israel in Europe (1905).
• *Leroy-Beaulien, Israel chez les Nations (1895).

Ezeken kívül nagyszámú zsidó várostörténelmi monográfiát írtak főképp osztrák, német, francia, angol, amerikai és spanyol területekre vonatkozólag. Kiváló monográfiákat tartalmaznak a köv. folyóiratok és enciklopédiák: *British Encyclopedia; Jewish Encyclopedia I.–XII.; *Ersch–Gruber, Encyclopedie; Monartsschrift f. Gesch. u. Wissenschaft d. Judentums; Zeitschrift f. Gesch. d. Juden in Deustchland; Jewish Quart. Review; Revue d. Études Juifs; *Boletin de la Real Academia de la Historia; Publications of the American Jewish Historical Society; Transactions of the Juisch Historical Society in England: Rivista Israelitica; Fontes Rerum Judaicarum de la Société des Études Juifs; Jahrb. f. jüd. Geschichte u. Literatur stb. kiadványok.– L. Judaizmus, Messiás, Álmessiások, Exilarcha, Gáóni korszak, Gettó, Mártírok, Inkvizíció és Reformzsidóság irodalmát, továbbá Josephus, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid, Büchler Adolf, Krauss Sámuel, Gross Heinrich, Kohut Georges, Kayserling M. és Történettudomány címszókat. A magyarok közül fontosabbak:

• Bergl, Gesch. d. ungarischen Juden (1879).
• Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarországon.
• Kaufmann Dávid, A zsidók utolsó kiűzése Budáról.
• Pollák Miksa, A zsidók története Sopronban.
• Büchler Sándor, A zsidók története Budapesten.
• Venetianer Lajos, A magyar zsidóság története; A zsidók szervezete az európai államokban.
• Bernstein Béla, A zsidók az 1848-iki szabadságharcban.
• Kecskeméti Ármin, A zsidók története; A zsidó irodalom története.
• Frisch Ármin, Oklevéltár.

Külső hivatkozások