Vegyes házasság
A Zsikipedia wikiből
Vegyes házasság. Nem-zsidókkal való házasságkötés. A vegyes házasságra vonatkozó tilalmi intézkedés Mózes államalkotására megy vissza. Mózes V. 3. hangsúlyozza: „Nem szabad házasságot kötnöd velük (ti. a kanaánita pogány népekkel), leányod nem szabad nekik adnod, sem azok leányait fiaidnak elvenniök”. Ez az intézkedés éppen úgy, mint az összes későbbi hasonló intézkedések és középkori törvények és zsinati határozatok, arra mutat, hogy minden időben megvoltak a vegyes házasságok a zsidók és a környező népek közt. Magának Mózesnek a házassága is bizonyítja ezt. A Szentírás a bálványimádás ellen való védekezésből tiltja el a vegyes házasságot, „mert ők fiaid rábírják, hogy tőlem elforduljanak és idegen isteneket imádjanak”. A Biblia szerint már a pátriárkák óvták utódaikat a más törzsekből való házasságtól s a vegyes házasságot tiltó törvényeket Ábrahámra vezeti vissza (Genesis 24. 3, 26. 34, 27. 46, 28. 8, 34. 14.) Mégis sűrűn előfordult az az első Templom lerombolása előtt s a Mózestől előrelátott bálványimádásba való visszaesés be is következett, amiért a próféták is kárhoztatják a vegyes házasságokat. Ezért a babiloni fogságból való visszajövetelkor már nem csupán a kanaáni népekre, hanem valamennyi népre terjesztették ki a tilalmat, de a proselita, aki önként kivánt Izrael közösségébe lépni, az felvételre talált és a vele kötött házasság nem esett kifogás alá. A hit közösségének vállalása nélkül azonban a vegyes házasság tilalom alá esett az ősi zsidóságban: Maimonidész Jad Chazakoja, majd a Sulchan Áruchnak házasságjogi része, az Ében Há-Ezer is eltiltják azt.
A középkori Európában Constantinus császár alatt hozták meg az első tiltó törvényeket a vegyes házasság ellen. Majdnem minden államban hoztak ily irányú tilalmakat, ami azt bizonyítja, hogy évszázadokon át megvoltak a vegyes házasságok. És még ezután is olyan szoros barátságban éltek zsidók és keresztények és a vegyes házasságok olyan gyakoriak voltak, hogy többször kellett megújítani a 339-ből való a Constantinus-féle törvényt az európai államokban. Az 1077-iki szabolcsi zsinat szintén eltiltotta a vegyes házasságokat, de ebben a törvényben nem a zsidók elleni animozitás tükröződik vissza, hanem csupán az az általános egyházi felfogás, amely a kereszténység érdekeinek védelme miatt kívánta a zsidókkal való házasságok betiltását. Az 1279-i budai zsinat is a keresztények érdekében hoz szigorú s akkor már egész Európában meglevő határozatot a vegyes házasságok ellen. Az újkor kezdetén a vegyes házasságok csaknem megszűnnek s még concubinátusban sem élhetett zsidó és keresztény, mert a kánonjog szerint tűzhalál-büntetés várt a concubinátusban élő zsidóra; ilyen ítéletet azonban Magyarországon egyet sem hoztak. A kánonjog mégis mindjobban érvényesült és meg is szüntette a vegyes házasságot, mely csupán a gettókapunak leomlása, majd az emancipáció megtörténte után vált ismét lehetségessé.
Összefoglaló statisztika erről sem Magyarországra, sem más államra vonatkozólag nincs az 1890-es évek óta, de pl. Németországban a XIX. sz. nagyobb részére vonatkozóan van ilyen s ez azt bizonyítja, hogy a vegyes házasságok által okozott asszimiláció a zsidóságra nézve nagyobb veszteséggel járt, mint a közép-és újkori üldözések együttvéve. A vegyes házasság kérdés már a XIX. sz. negyvenes éveiben foglalkoztatta a felvilágosult német rabbikat, akik közül Holdheim, a híres reform-rabbi a vegyes házasságok mellett volt át nem térés esetén is, de a hírneves Ábrahám Geiger határozottan ellene volt az 1860-i lipcsei rabbi kongresszuson. Magyarországon nagy feltűnést keltett a kilencvenes években, nem sokkal a polgári házasság érvénybe léptetése után Rosenberg Sándor aradi főrabbi állásfoglalása. Ő ugyanis zsidó szertartás szerint áldott meg egy vegyes házasságot, melyet azonban a rabbik nagyobb része elítélt, jóllehet semmiféle határozatot ellene nem hozott. Több ily egyházi esketés zsidó részről nem történt. A Sulchan Áruch, a zsidók kodifikált kánonjoga, a bibliai álláspont tekintetbe vételével oldotta meg ezt a kérdést és nem engedi meg a vegyes házasságot.
Irodalom
K. Kobler (Jew. Encycl.) H. Fassel, Das mosaisch-talmudische Civllreeht (1852); Frankel, Das jüdische Ehrrecht (1890); Miezner, The Jewish Law of Marriage and Divorce; Lőw Lipót, Gesammelte Schriften 111. (1893).
