Toszefta
A Zsikipedia wikiből
Toszefta. A „toszefta” szó „hozzátevés”-t v. „kifejtés”-t jelent; tószeftának hívják a Baraitáknak azt a gyűjteményét, amely a tradicionális törvényt a Misnánál teljesebben adja. A tannaita irodalomban már szokásos volt a Halochósz (halachot) megmagyarázása jegyzetekkel és hozzáadásokkal, vagyis tószeftákkal. Ilyen hozzáadásokat készített R. Akiba, R. Eliezer ben Cadok, R. Simeon, R. Juda és R. Jószó, valamint még több tannaita is. A scholionokhoz a bevezető szó ez volt: „Toszif”, azaz hozzáadta. Az ilyen magyarázatot hívták azután toszeftánaks azt nem csupán a magyarázó jegyzetekre alkalmazták, hanem az odavonatkozó aforizmák gyűjteményére is. Már a jeruzsálemi Talmud (Sabbat 8. 1.) elmondja, hogy R. Abbahu rendkívül megörült, amikor egy régi toszeftát fedezett fel, ami valójában nem volt más, mint egy régi tannaita aforizmagyűjteménye, mellyel a szöveget magyarázta. Ily szellemes magyarázó mondásokat tartalmaz világos és érthető nyelven a toszefta, míg a Misna tömörsége miatt sokszor érthetetlen volna a toszefta magyarázata nélkül. A Talmud bölcsei maguk is többször tesznek említést a toszeftáról, gyűjteménye szerzőjéül a tannaita Chijja jar Abbát tekintették. A későbbi időkből, az amorák korából mindössze egy toszefta maradt fenn s az autentikus régi toszeftakollekció mindenesetre a tannaiták korából való, még ha nem is R. Chijja annak a szerzője. Mások R. Hosaiát tartották a szerzőnek. Valószínűen mindketten közreműködtek annak összeállításában, de később, mások fejezték azt be. Ez következik abból is, hogy R. Chijja nevét is idézi a szöveg. A toszefta célja fontosabb, mint annak szerzősége. Régebben Misna-kommentárnak tekintették, de ma már egyre érthetőbb az az álláspont, amely teljesen önálló és a Misnától független munkának ítéli. A toszefta ugyanis nem vitatkozik a Misna nézeteivel, mint a kommentátorok teszik és olybá tűnik fel, mintha annak folytatása volna. De legalább is egyenrangú azzal, mert a Misna kitételeit ugyanúgy említi, mint maga a Misna, tehát forrásainak alapja is ugyanaz lehet. Minthogy pedig toldalékot és függeléket ad a Misnához, döntései és véleményei pedig néha szószerint ugyanazok, mint a Misnáé, ennélfogva nem lehet kommentár. Megoldatlan még az a kérdés is, hogy a talmudi Baraita a toszeftából citál-e vagy önálló-e a Baraita is, vagy pedig mindkettő régebbi művön alapszik-e? Már Serira gáón, majd Maimonidész, a XIX. sz.-ban pedig a híres Frankel Zakariás breslaui rektor foglalkoztak a toszefta problémájával s különösen az utóbbi kritikai megállapításai járnak közel a valósághoz. A szerzőségre vonatkozóan irányadónak veszik a talmudszerző R. Jochanan álláspontját (Szanhedrin 86a): „A Misnában foglalt ama véleményeknek, melyek név nélkül említtetnek, a szerzőjük R. Méir; a toszefta név nélkül citált véleményei R. Nechemiától és valamenyi többi R. Akibától és tanítványaitól származnak.” A szerzőség eszerint R. Akibáig vezethető vissza, mert a Misna első szövegezése is az ő műve volt. A célja valószínűleg az lehetett, hogy a Misna-szövegben a főbb princípiumokat tömörítse, míg a tószeftában az emlékezet számára gyűjtötte össze a tradíciókat, különböző módszer szerint, úgy, hogy egymást támogassák és kiegészítsék. Akiba szerzősége mellett vall az is, hogy az ő célja volt a tradíció szisztematizálása, éppen úgy, mint a tudás gyarapítása. R. Méir és R. Nechemia R. Akiba tanítványai voltak s az előbbi a Misna, az utóbbi a toszefta szöveg összeállítója, ill. a R. Akibától maradt és szerkesztett szövegek újabb rendszerezői voltak. A Misna és a toszefta különálló művek tehát és az a céljuk, hogy különböző módszerekkel ugyanazt az eredményt érjék el. Ahogyan a Misna, úgy a toszefta is hat „szedórim”-ra oszlik, úm.; Zeráim, Moéd, Násim Nezikin, Kodosim es Tohorot. Ezek a traktátusok alszakaszokra oszlanak; Összesen 61 toszeftaszakasz van, a fejezetek száma pedig 428. Az első toszefta kiadás Alfasi művének függelékeként jelent meg Velencében (1521), a legjobb kiadás a Zuckermandl-féle (Pasewalk 1880 és Trier 1882), mely az erfurti kéziratból készült. Harmincegy Tószefta-traktátusnak latin fordítása Ugolino Thesaurus Antiquitatum Sacrarum c. gyűjteményében jelent meg (Venezia 1755–57). A Talmud-editiók természetesen valamennyien tartalmazzák a teljes toszeftát, sőt azonkívül külön toszefta-kommentárokat is.
Irodalom
Jacob Z. Lauterbach, Tosefta (Jew. Encycl. 1904); N. Brüll, Begriff und Ursprang der Tosefta (Zunz Jubelschrift, Berlin 1884); Dávid Hoffmann, Mischna und Tosefta (Berliner's Magazin. etc. 1882); J. H. Dünner, Die Theorien über Wesen und Ursprung der Tosefta kritisch dargestellt (Amsterdam 1874); Zuckermandl, Die Erfurter Handschrift der Tosefta (Berlin 1876): ua., Der Wiener Tosefta-Codex (Magdeburg 1877) ua., Tosefta-Varianten (Trier 1881); J. Oppenheim, Toledosh ha-Misna (Béth Talmud II. évf.); Frankel, Hodegetica in Mischnam (Leipzig 1859); Neubauer Mediaeval Jewish Choronicles.
