Tisó beóv
A Zsikipedia wikiből
Tisó beóv. Áv hó 9-ike, estétől estig tartó szigorú böjtnap Jeruzsálem kétszer történt pusztulásának évfordulóján. A zsidóság Jeruzsálemet sohasem adta fel és pusztulása emléknapján csakúgy, mint a mindennapi imában, újjáépüléséért és régi dicsőségének visszatéréséért imádkozik. A legszélsőbb reformirány is, melynek egyik programmpontja, hogy a szentföldi vonatkozású imákat a nemzeti egységbe olvadás kedvéért feláldozza, fenntartja a tisó beóvjét. Megülésének módja: előző este a templomban a frigy-szekrényről a kárpitot eltávolítják, a templomot félhomályban hagyják, az imát halkabban mondják el, esti ima után sarutlanul földön, vagy zsámolyokon ülve eléneklik Jeremiás siralmait (Écho) néhány más záró gyászének (Kinój) kíséretében. Reggel is sarutlanul imádkoznak. A szokásos imaszíjakat (tefillin) nem veszik föl, a reggeli ima és alkalmi Tóraolvasás után ismét középkori eredetű gyászénekeket (Kinósz) énekelnek földön, illetve zsámolyokon ülve. Népies szokás volt még az önkínzás fokozására a bogáncsdobálás is, főképp lengyel-zsidó templomokban. Az ima befejezése után szokás a temetőbe menni, az érdemes emberek sírjait felkeresni, de családi sírlátogatás kizárásával. A délutáni imához felveszik a reggel mellőzött tefillint. Egész nap mindennemű mulatságtól, szórakozástól tartózkodni kell, még vallástanulmányi olvasmány is tilos, csupán a Jeruzsálem pusztulására vonatkozó talmudi szakaszt (Chorban) szabad olvasni. A tisó beóvot megelőző 8 napon át (a szombat kivételével) húsos ételektől és bor élvezetétől tartózkodnak, tejes ételeket esznek és e tekintetben a hal böjti ételnek számít.
