Tannák
A Zsikipedia wikiből
Tannák, vagy tannaiták (Tannaim). Írásmagyarázók, a Talmud bölcsei. A tannak elnevezés a „teni” v. „tena” (tanítani) arameus szóból származik. Általában tehát a szóbeli törvény magyarázóit hívták így, különösen pedig azokat, akiknek tanításait a Misna- és a baraitaszövegek tartalmazzák. Akiknek nevei itt előfordulnak, azokat hívja a Gemára tannaim-nak, míg a későbbi tekintélyeket, tehát azokat, akik a Misna és a baraiták megszövegezése után éltek amorák-nak (Amoraim) nevezi. Azonban nem minden törvénymagyarázót, aki a Misnában előfordul, neveznek tannaitának, hanem csupán azokat, akik a Hillel és Sammáj iskolájából kikerült nemzedékhez tartoztak és I. Juda ha-Nászi korában éltek. Azokat meg, akik ezek előtt éltek, a Gemára „Zekénim ha-Risónim” (a régebbi öregek) névvel nevezi. Viszont az amorák korában a tanná nevet a Misnában és a tannáita tradíciókban járatos tudósoknak adták.
A tannaiták korszaka, amely a mai időszámítás utáni 10–220 év közt, tehát összesen 210 évig tartott, hat generációt tett ki s mindegyik generációt kiválóbb egyéniségek képviselték. Az első generáció (10–80 közt) Hillel és Sammáj iskolájából került ki s ennek kiválóbb tudósai voltak: Akabia ben Mahalael, Raban Gamaliel az idősebb, R. Chanina, a főpap szeganja (első adlátusa és helyettese), Simon ben Gamaliel és Jochannan ben Zakkai. A második generáció (80–120 között) vezető tudósai: II. Raban Gamaliel pátriárka, R. Cádok, Dósza ben Harkinas, Eliezer ben Jákob, Eliezer ben Hyrkanos, Josua ben Chananja, Eleazar ben Azarja, Juda ben Bathyra. Harmadik generáció (120–140): R. Tarfon, Ismáel, Akiba, Jochanan ben Nuri, Joszó ha-Gelili, Simeon bar Nanosz, Juda ben Baba és Jochanan ben Baróka. Negyedik generáció R. Akiba halálától Simeon ben Gamaliel pátriárka haláláig (140–165), a köv. kiváló tudósokkal: R. Méir, Juda ben Ilai, Jószé ben Chalafta, Simeon bar Jochai, Eleazar ben Sammua, Jochanan ha-Szandelár, Eleázár ben Jacob, Nechemiah, Josua ben Karha és maga a pátriárka. Ötödik generáció (165–200): R. Nathan ha-Babli, Symmachus, I. Juda ha-Nászi, Joszé ben Juda, Eleázár ben Simeon, Simeon ben Eleázár. Hatodik generáció (200–220), amelybe tartoznak Juda ha-Nászi kortársainak egy része és tanítványai, akiket a Toszefta és Baraita sorol fel nem pedig a Misna. Neveik: R. Polemo, Issi ben Juda, Eleázár bar Joszé, Ismáel ben Joszé, Juda ben Lakis, Chijja, Aha és Abba. Ezeket fél-tannaitáknak hívják. A fentebb említett „Zekénim ha Risónim”, akik a tannaiták előtt éltek s akiknek nevei a Misna, Toszefta, Gemára és Midras szövegekben fordulnak elő, a következő kiváló tudósokból állott: R. Simeon ha-Cádik, az igazságos, Jószé ben Joézer, Jószé ben Jochanan, Josua ben Parachja, Nittai ha-Arbela, Juda ben Tabbai, Simeon ben Sotah, Sémája és Abbalion, Hillel és Sammáj. (Vö. Bacher Vilmos, „ Agada der Tannaiten”; H. Strack, „Einleitung in den Talmud”; Mielziner, „Introduction to the Talmud” 1894). L. Amorák.
