Dukesz Lipót
A Zsikipedia wikiből
Dukesz Lipót, hebraista, szül. Pozsonyban 1810., megh. Bécsben 1891. Teológiai tanulmányait a pozsonyi és würzburgi talmudiskolákon végezte. A középkori zsidó irodalom kiváló kutatója volt. Végigjárta Közép-Európa jelentékenyebb könyvtarait és mindenütt addig ismeretlen zsidó kéziratokat fedezett fel, amelyeknek szakszerű feldolgozásával és éles elméjű kommentálásával nagymértékben hozzájárult a középkori zsidó irodalom kincseinek nyilvánosságra hozatalához és nyelvtani meg irodalmi szempontból való alapos kiaknázásához. Sok kisebb tanulmánya jelent meg a zsidó szaklapokban, elsősorban az Orient-ben és a Lőw Lipót szerkesztette Ben Chananja-ban.
Önálló munkái
Önálló munkái, amelyek nemcsak zsidó, hanem keresztény hebraista körökben is nem közönséges méltánylásban részesültek, a következők: Ehrensaulen und Denksteine zu einem künftigen Pantheon hebräischer Dichter (1837); Raschi über den Pentateuch in deutscher Übersetzung (1838); Moses ben Esra (1839); Rabbinische Blumenlese (1844); Die Sprache der Mischna (1846); Die altesten hebraischen Exegeten, Grammatiker und Lexicographen (1844); Salomo ben Gabirol (1860); Philosophisches aus dem zehnten Jahrhundert (1868).
