Dézsma
A Zsikipedia wikiből
Dézsma. Az egyháznak fizetett adó volt a föld termése után. Zsidó földművelők és földbirtokosok éppúgy, mint keresztények a dézsmát a püspököknek fizették. Valószínűleg később Kálmán király is azért rendelte el az 1101–1102-i országgyűlésen, hogy a zsidó földművelők és birtokosok püspöki székhelyeken lakjanak, mert így könnyebben lehetett a dézsma pontos fizetését ellenőrizni (l. Kálmán király rendelete). A dézsmafizetéssel kapcsolatban a zsidókról ismét csak III. Béla tesz említést a pécsi püspökség számára 1190. kiadott kiváltságlevelében. A király ebben elrendeli, hogy az ország minden szabad vagy szolgaembere, szaracénus vagy szláv, paraszt, zsidó, vagy keresztény tartozik a papságnak dézsmát fizetni, amint azt Mózes könyve és az evangéliumok egyformán előírják. 1233 után, mikor már a zsidókat számos joguktól megfosztották, a dézsmát akkor is fizetniük kellett. A papi tized kötelező fizetése évszázadokon keresztül tartotta magát és ez a törvény valósággal kiszolgáltatta a zsidókat a tizedszedők önkényének. 1513-ban, Ulászló uralkodása alatt Bakács esztergomi érsek-bíbornok tizedszedői annyira nyomorgatták a zsidókat, akik az ő érsekségében laktak legnagyobb számban, hogy Ulászló Mendel Jakab zsidó prefektus kérelmére utasította az esztergomi érsekséghez tartozó városok hatóságait, hogy a zsidókat Bakács közegei ellen védelmezzék meg.
