Alázatosság
A Zsikipedia wikiből
Alázatosság, erkölcsi fogalom, melyet a Biblia, a Talmudi és rabbinikus irodalom, s így a zsidó etika (l. Etika) erősen kidomborít. Ez azonban nem azonos a megalázkodással, sem a gyávasággal, mely utóbbi tulajdonságot a Talmud elítéli. Az alázatosság a szerénységgel jár karöltve, s e két azonos tulajdonságot már a Biblia Mózes legszebb erényének tünteti fel (Móz. 4. 12. 3. és több helyt, valamint a Midrásokban). Az alázatosságot, mint erkölcsi fogalmat Jeremiás próféta határozta meg legszebben: „A bölcs ne dicsekedjék bölcsességével, az erős ne kérkedjen hatalmával, a gazdag ne dicsekedjen gazdagságával, de hadd dicsérje magát az, aki azzal dicsekedhet, hogy megértett Engem és tudja, hogy Én, az Örökkévaló szeretetet, jótékonyságot és igazságosságot gyakorolok (Jerém. próf. 9. 22–23.). E magasztos erkölcsi tanítás arra oktat, hogy az ember ne dicsekedjék és sikereinek is csak akkor örüljön, ha belátja és vallja, hogy mindaz Istentől ered. Micha próféta pedig három kötelességet ír elő az embernek: az igazságosságot, szeretetet és alázatosságot. A jeruzsálemi nagy templomban a Szentek Szentélyébe a főpap is évente csupán egyszer, Engesztelőnapon mehetett be, de nem a más alkalmakra előírt arany diadémban és díszes ornátusban (l. Főpap), hanem csupán egyszerű fehér lepelben, hogy ezzel is jelképezze saját felkent személyiségének s az egész népnek végtelen alázatosságát.
Idézetek
A rabbinikus irodalom, főképp a Talmud számos helyen hangoztatja az alázatosság erényét és kötelességét: „Aki megalázkodik, azt Isten felemeli; aki feltolja magát, Isten megalázza; aki dicsőség után fut, attól elfut a dicsőség; aki a dicsőség elől menekül, azt utoléri a dicsőség.” (Erubin tract. 13a.). „Boldog az olyan nemzedék, melyben a nagy a kicsinyre figyel, mert annál szorgalmasabban figyel a kicsiny a nagyra”. (Ros Hásáná 25b., Meg. 11a., 13b., 14b., 18b.); „Alázatosság megszünteti a rágalmat.” (Ar. 15a.); „A felfuvalkodottság nyomán pusztulás jár.” (uo. 17.): „A Messiás nem jő el addig, amíg a gőg meg nem szűnik Izraelben.” (Szanhedrin tract. 93.); „A felfuvalkodott beszennyezi az országot és Istent káromolja.” (Szóta 4b.); „Ne felejtsd el, hogy a legyet előbb teremtették, mint az embert.” (Szanhedrin 38); „Ha magad kicsinyíted érdemeidet, az emberek kicsinyíteni fogják hibáidat.” (Ros Hásáná 17a.); „A Tóra dísze a bölcsesség, a bölcsesség dísze az alázatosság.” (Derech Erec Zuta); „Az alázatosság épp oly fontos, mint a bölcsesség és istenfélelem.” (Derech Erec Rabba 8. és 9.). Ugyancsak a Talmud beszéli, hogy Rabbi Tarfon búskomorságba esett, mert egy veszedelem idején azért mentették meg életét, mivel tudós volt. A Talmud az alázatosságot a gyávaságtól erősen elhatárolja (Ar. 2.). (L. még Kereszténység és zsidóság viszonya és Etika címszókat.)
