Acsády Ignác
A Zsikipedia wikiből
Acsády Ignác, történetíró, szül. Nagykárolyban 1845 szept. 9., megh. Budapesten 1906 dec. 17. A pesti egyetemen előbb a jogi, majd a filozófiai fakultást végezte el és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött a Századunknál és a Pesti Naplónál, aztán a Magyarországnál.
Tartalomjegyzék |
Munkássága
Publicisztikai munkásságát egész életén át nem hagyta abba. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok a cikkek, amelyek a történelmi szaktudományok körébe tartoznak. Történetírói munkásságát a nyolcvanas években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordította Kanke „A római pápák története” három kötetét és Bluntschli Politika történetét az Akadémia kiadásában és szépirodalmi műveket is írt. Ilyenek: Fridényi bankja (1882); Pénzházasság (1880); Aranyország (vígjáték, 1880), azonkívül szerkesztette az Athenaeum „Kézi Lexikon”-át, mely az elsők egyike volt hazánkban (1891–93). Főleg történettudományi problémák felkutatására szentelte egész életét, mely egyhangúan, külsőségek nélkül folyt le a szerkesztői asztal mellett, az Országos Levéltár és a Magyar Tud. Akadémia fóliánsa közt.
Nagyobb művei
Az Akadémiának 1888 óta volt tagja. Számos akadémiai és a Századokban, a Budapesti Szemlében, Magyar Tanügyben, Magyar Zsidó Szemlében stb. megjelent tanulmányán kívül nagyobb művei: Az osztrák császári cím és Magyarország (1877); Zsidó és nem zsidó magyarok az emancipáció után (1883); Széchy Mária (1885); Magyarország Budavára visszafoglalása korúban (1886); Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (1888); Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században (1889); A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után (1889); Régi magyar birtokviszonyok (1894); Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában (1896); A magyar jobbágyság története (1896); A magyar adózás története 1598–1604 (1896); Magyarország három részre oszlásának története(1896); Magyarország története I. Lipót és I. József korában (1896). Mindkettő a millenniumi történelemben.
Legnagyobb és legismertebb munkája
a Magyar Tud. Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom története (I–II. 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően, de azért izzó hazaszeretettel, a nép és az állam ezeréves életét örökíti meg klasszikus magyarsággal és hatalmas judiciummal. Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, mikor Dudok János, a dogmatika tanára a hittudományi karon Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről (1905) címen a dogmatika szempontjából élesen megtámadta. Nem sokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. A rákoskeresztúri zsidó temetőben, valamint a M. Tud. Akadémián is Csánki Dezső, az Orsz. Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet.
Tanulmányai
Számos kitűnő tanulmánya jelent meg a Közgazdasági Lexikonban, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében és az Új Magyar Szemlében is. Az IMIT Évkönyvébe írott zsidó-történelmi tanulmányai: A magyar zsidók a XVIII. században (1900); Az egyházi szellem és a zsidók (1902); A zsidók a magyarság múltjában (1903).
Egyéb munkái
Bethlen Gábor és udvara (1890); Két pénzügytörténeti tanulmány (1894); A jobbágyadózás 1577–97. (1896); La liberazione di Vienna dall' assedio turco del 1683 e la liberazione del Unghério del giogo turco (1908); Der Befreiungskrieg oder Ungarns Befreiung von der Türkenherrschaft (1909); Der Entsatz Wiens von der türkischen Belagerung im J. 1683 etc (1909).
