Ábrahám
A Zsikipedia wikiből
Ábrahám v. Ábrám, a zsidó népnek, Edom és Ismael ivadékának is ősatyja (Avróhom ovinu – Ábrahám ősatyánk), a hagyomány és az ókori héber irodalom legkimagaslóbb alakja. A Szentírás a mezopotámiai Ur városából származtatja és körülbelül 2000 évvel i.e. élhetett Hamurabi sumér király korában, akit a modern Biblia-kutatás a Bibliában megemlített Amrafellel azonosít.
Tartalomjegyzék |
Történetek és történelem
A Tóra első említésekor még Ábrámnak nevezi, később Ábrahámnak, amely név két héber szó összevonásából keletkezett: ab (atya) és hámon (sokaság). Ábrahám tehát a Biblia etimológiája szerint a népek sokaságának atyját jelenti.
Történetek
A Szentírás feltűnő körülményességgel és észrevehető szeretettel írja meg Ábrahám küzdelmekben gazdag életét, Mezopotámiából való kivándorlását, kánaáni letelepedését, egyiptomi útját, Lóttól, atyafiától való elválását, Izmael és Izsák születését, Hágár elűzetését, Izsák feláldozását (Akéda), hősies háborúját a négy babiloni királlyal, akik a kánaáni öt királyt legyőzték.
Történelem
Ábrahámmal létezését történelmileg is alátámaszthatjuk, hiszen Abram (v. Abiram) nevét az ókor sémi emlékek is őrzik. A bibliai Ur területén 1927-ben végzett ásatások ugyan nem tártak fel döntő bizonyítékokat, de olyanok sem kerültek felszínre, amelyeik az eddigi hipotéziseket megdöntötték volna, a szkeptikus kritika megmaradhat tehát eddigi álláspontján és legalább Ábrahám személyére vonatkozólag nem vitatja a Szentírás megbízhatóságát. A hagyományhű zsidóság természetesen sohasem osztotta e kritika kételkedéseit és históriai szemlélete Szentírásra, a Talmudra és Midrásokra támaszkodott, amelyekben a zsidó nép legtörténelmibb alakjaiként élnek a pátriárkák. Ilyenekként lépnek fel a legendákban is, amelyek Ábrahám nemes alakjának felmagasztalásában kimeríthetetlenek. Ábrahám már a Szentírás szerint is erős, igazságos minden cselekedetében, méltóságteljes és önzetlen. Istenbe vetett bizalma, az iránta való engedelmessége és áldozatos alázata hősiességbe nemesül ki a Szentírásban és még inkább az aggádikus történetekben.
Az egyistenhit hirdetője
Az egyistenhitnek ő a legelső hirdetője, és az isteni törvények tiszteletét ő vetette az emberi öntudatba. A Korán és a muzulmán költészet Ibrahim néven szintén ilyennek örökíti meg. A Midrások a zsidó vallás rendszerét is tőle gyökereztetik, és azt beszélik róla, ismerte a később keletkezett „Tan” egész komplexumát, a Tóra 613 parancsát és tilalmát híven betartotta. Legmeghatóbb vonása a tőle származott zsidó nép iránt való szeretete, amely a midrási legendák szerint olyan nagy, hogy őrzi a poklok kapuját, megvigasztalja az oda kerülőket, enyhíti szenvedéseiket és kimenti őket az elkárhozásból. A keresztény költészetnek az a felfogása, amely a halállal kapcsolatban az Ábrahám kebelébe való visszatérés képét teremtette meg, a Talmud hasonló elgondolásában gyökerezik. Az Újtestamentum szerint (Luk. 16. 17.) az üdvözült szegények lelke Ábrahám ölében pihen a mennyországban. A zsidó hagyomány a reggeli ima (sacharisz) rendszeresítését Ábrahámnak tulajdonítja.
